TIZENHÁROM

A siklóút a Mimban Cloudriderről le a Thyferra felszínére nyugtalansággal töltötte el Corrant. Erős turbulenciába keveredtek, amiért is be kellett szíjasa magát a hátsó ülésbe, és ez majd megőrjítette. Miraxra pillantott, s látta, hogy őt még jobban megviselte a dolog. Bármelyikünk zökkenőmentesen átvezette volna ezt a Lambda osztályú siklót ezen a légörvényen.

Mirax kinyújtotta a kezét, és megszorította Corranét.

- Leérünk, ne félj!

- Tudom. Ha lezuhannánk és meghalnánk, az sem volna olyan érdekes, mint utunk hátralevő része. - Corran lehunyta a szemét, és megpróbált egyenletesen lélegezni. Igyekezett meggyőzni önmagát, hogy ezzel csupán a gyomoridegességét akarja csillapítani, ahogyan ezt már számtalanszor megtette azelőtt is. Ami részben igaz is. A másik oka mégiscsak az volt, hogy újra elolvasta a Luke Skywalker ajánlatát tartalmazó adatlemezt.

Corran csodálta Luke Skywalker képességét, ezért elolvasta az üzenetet. A szövegnek igen csekély része volt unalmas, adatszerű, száraz - a légzésgyakorlatokat leíró rész többek között ezek közé tartozott. Többnyire olyan történeteket írt le, melyekből az derült ki, hogy a jediket a hagyomány hajtja, az Erő törvénye az, ami cselekedeteiket irányítja, s hogy vajmi kevés igaz azokból a hősies tettekből, amik a róluk kialakult legendakört táplálták galaxisszerte.

A történeteket pontosan úgy válogatta össze, hogy engem a csatlakozásra inspiráljanak. A probléma az volt, hogy Corrant ez sokkal inkább megrémítette. És arra késztette, hogy ismételten elgondolkodjon önmagáról, amit egyébként is ritkán tett, és ha tette is, viszolygott tőle. Mielőtt elolvasta a jedianyagot, Corran a gyomrában érzett gombócot az utazás viszontagságai következményének tudta be. Most egyszeriben arra lett kíváncsi, vajon az Erő segítségével nem egy katasztrófát sejt meg előre? Erről az is eszébe jutott, hogy netán éppen csapdába vezeti a barátait.

Éppen eleget tudok az Erőről ahhoz, hogy nagyobb veszélyt jelentsek önmagamra, mint az ellenségeimre nézve. Viszont hálás volt Skywalkernek a fényszablya karbantartására és használatára vonatkozó információiért. Úgy intézte, hogy a Cloudrider raktárában gyakorolhasson a szablyával, így annak forgatása egyre rutinszerűbbé vált a számára. Négynapi gyakorlás után már biztos volt benne, hogy közelharcban nem fogja lemetszeni a szablyával saját végtagjai egyikét. Az én kezemben ez nem több egy fénybunkónál, de azért majd csak boldogulok vele.

A sikló szárnyai megcsikordultak, amikor a pilóta visszahúzta őket. A kitekintőablakon túl erdővel gazdagon borított táj suhant el, melyet itt-ott szúrt csak át egy túlságosan is élettelen szikla vagy éppen egy mesterséges toronyépület. Az acélüveg építmények nem annyira a tájhoz nem illőnek, mint önmagukban idegennek tűntek. Corran ösztönösen arra gondolt, hogy ezek nyilván az emberek szálláshelyei voltak a Thyferrán. Vratix ugyanis nem volna képes ilyenben élni.

Mirax fejével egy buborékszerű építmény felé intett.

- Fogadok, hogy őnagysága abban lakik!

Corran egy pillanatig tétovázott, nem tudta eldönteni, Mirax melyik őnagyságára gondol, de a szeméből sugárzó gyűlölet a kört leszűkítette. Bárki kiszúrta volna Ysanne Isard lakóhelyét; Erisiét azonban nem. Mert Corran tudta, hogy Mirax Erisire gondolt. Amíg Corrannak egyáltalán nem volt ínyére az, hogy Erisinek köszönhetően Ysanne Isard vendége lehetett, addig Erisi egy egész konvoj bactát semmisített meg azért, hogy megölje Miraxot.

Corran kinyújtotta a kezét, és megszorította a Miraxét. Addig szorította, amíg a sikló le nem szállt.

- Nem sok hiányzik ahhoz, hogy odamenjek, és megnézzem. Lehet, hogy igazad van, de most nem ennek kiderítése a feladatunk.

Mirax kedvesen rámosolygott.

- Gondoltam, küldhetnél neki valamilyen ajándékot.

Corran viszonozta a mosolyt.

- Igen, de nem tudom, hogyan szokás becsomagolni egy bombát.

- Bombát? - Mirax megrázta a fejét. - Nem, az túl gyors. Én azt akarom, hogy szenvedjen.

- Majd emlékeztess rá, nehogy feldühítselek.

Mirax felemelte Corran kezét, és megcsókolta.

- Te sosem dühítenél fel, drágám... legalábbis egynél többször nem.

Corran és Mirax felállt, és követte a többi utast az ajtó felé. Az utasok többsége a bolygó körül orbitáló tucatnyi tanker legénységéből állt, akik éppen a Zsiványok rajtaütése után tértek vissza a bolygóra. A legfőbb gondjuk az volt, hogy a munkaadójuk vajon fizeti-e a leszállás költségeit azután, hogy elveszítették a rakományt. A legtöbbjük azon a véleményen volt, hogy nem, mert a thyferraiak ott spórolnak, ahol csak lehet.

Az öt beszivárgó külsőre nem különbözött a többi utastól. Mivel a thyferraiak birtokolták és irányították a hajózási társaságokat, mindenfelől szerződtettek munkásokat, akik a munka lényegi részét elvégezték. Ezek a munkások a kikötőnek csak meghatározott területein mozoghattak, jóllehet látszólag egyikük sem igyekezett betartani ezt a szabályt. A legénység önteltnek tartotta a Thyferrát, s az út során többször alkalmazták rá a sokkal kifejezőbb birodalmi jelzőt.

Mihelyt kiszálltak a siklóból, Corran fogta a csomagját. Kinyitotta, kivette belőle a széles szerszámövet, és a bal vállára akasztotta. Bal csípőjét egy hatalmas hidrospanner verdeste. Bal kezébe fogta a csomagot, a jobb kezét szabadon hagyta az azonosító kártyája számára.

Vagy a fényszablyához. A fegyvert a hidrospanner nyelébe rejtette, ahonnan ha kell, egyetlen rántással elő tudja venni. Elscol véleménye az volt, hogy feleslegesen erőlködik a szablyával, egy kábítóval mindenképpen többre menne. Corran azzal vágott vissza, hogy egy kábítót nem tudna eldugni a hidrospanner nyelébe.

Egy magas, karcsú, szőke hajú thyferrai férfi dugta az orrát Corran képébe.

- Mi a neve, és milyen ügyben jár a Thyferrán? Corran tétovázott, és érezte, hogy elönti a forróság.

- Eamon Yzalli vagyok. Arra várok, hogy feltöltsék a hajómat, és indulhassak vissza.

A thyferrai kikapta Corran kezéből az azonosító kártyát, és végighúzta az adattábla nyílásában.

- Technikus?

- Igen, uram.

- Mindig magával viszi a szerszámait, ha leszáll egy bolygón?

- Nos, uram, nem mindig, de van itt egy barátom, aki talán át tudna szerződtetni egy másik hajóra...

A vámtiszt tekintete elsötétült.

- Csak nem arra számít, hogy tovább marad itt, és javítási munkákat vállal a saját szakállára?

Legfeljebb ha a te modorodon tudnék javítani.

- Nem, uram, nincsenek ilyen szándékaim.

- Nagyszerű. - Megnyomott néhány gombot az adattáblán, majd ismét végighúzta a kártyát a résben. - Az ideiglenes vízuma egy hétig érvényes. Ha tovább marad, bűntettet követ el.

Corran lehajtotta a fejét, úgy vette el a kártyát, nem nézett a férfi szemébe.

- Igen, uram. Megértettem, uram. Nagyon kedves, uram.

- Na jól van, menjen! A következőt.

Corran gyorsan bement az űrrepülőtér főépületébe. A hosszúkás, alacsony épületben minden sarok le volt kerekítve, a dekoráció mindenütt hatos egységekben volt elhelyezve. Corrannak erről az jutott az eszébe, hogy biztosan rovarszerű vratixok tervezték. Az egész struktúra olyan volt, mintha az erdőbe szánták volna, a fák közé, ahonnan különböző nyílásokon át szállhatnak fel a gépek. Bár mesterséges építmény volt, sugárzott belőle a természetes szépség, mintha nem is bontotta volna meg a helyi flóra egységét.

Az űrrepülőtér belsejében Corran csatlakozott Miraxhoz. Maguk előtt megpillantották Elscolt és Sixtust, balra pedig Iellát. Ashern kapcsolatuknak az épületben kellett találkoznia velük, de pillanatnyilag senki nem mutatott hajlandóságot a közeledésre. Volt persze B tervük is arra az esetre, ha valami közbejön, de Corran remélte, hogy erre nem kerül sor, mert az sok várakozással jár, és a mostani helyzetükben a tétlen ücsörgés és várakozás egyenlő a katasztrófával.

Látva, hogy semmi nem történik, Corran egy széksor felé terelte Miraxot, ami egy irodák számára fenntartott emeleti galéria alatt helyezkedett el. És itt közel voltak a mosdóhoz is, amit Corran igencsak szeretett volna már használni.

- Vigyáznál a cuccomra?

Mirax bólintott, mire Corran a csomagját meg a szerszámövét az egyik üres ülésre halmozta. Már éppen indult volna a mosdó felé, amikor annak ajtaja kinyílt, és egy rohamosztagos lépett ki rajta, kezében kábítóval. Ilyen páncélban hogyan képes?... Corran rádöbbent, hogy a katonát bámulja, ezért gyorsan elfordult. Tudta, hogy gyanússá vált, ezért gyorsan Miraxhoz hajolt, és mosolyogva megkérdezte:

- Mit mondtál, drágám?

Mirax szeme elkerekedett a félelemtől, s amikor barna íriszében megpillantotta a fehér sisak tükörképét, Corran tudta, hogy elterelő hadművelete végzetesen elhibázottnak sikeredett. Érezte a súlyos kezet a vállán, majd annak szorításában felállt, és megfordult. Összeért a hasuk, amikor a katona fekete szemébe nézett. Megpróbált mosolyogni.

- Tehetek önért valamit?

- Ismerem magát. A kártyáját kérem.

Corran agya sebesen forgott. Az lehetetlen, hogy egy rohamosztagos emlékezzen rá. Hacsak nem a Lusankyán teljesített szolgálatot, és onnan ismeri. Akkor is összetéveszt valakivel.

Aggodalommal telve nyújtotta át az azonosító kártyáját. Gyorsan találd ki, mi legyen! Kényszerítette magát, hogy egyenletesen lélegezzen. Először is, kerüld a pánikot! A személyazonosságod stabil és megdönthetetlen. Az majd segít.

A rohamosztagos maga elé tartotta, és minden oldalról megvizsgálta.

- Rendben lévőnek látszik, de maga akkor is ismerős, pedig nem ismerek senkit, akit Eamonnak hívnak. Jöjjön velem, ellenőrizni akarom!

A pánikkal küzdve felidézte magában az egyik jeditanmesét. Egyszerű vigyort erőltetett az arcára, és a fehér sisakra meredt.

- Nem kell magával mennem.

- Nem kell velem jönnie?

Corran vigyora szétterült. Hé, ez működik. Hatással vagyok rá.

- Mehetek a dolgomra.

- Mehet a dolgára? - A rohamosztagos megrázta a fejét, és egyszerűen megragadta Corran overallját. - A te dolgod az én dolgom, lyukas agyú. - A kom jól hallhatóan kattant a sisak belsejében. - Itt Kilenc Nulla Ötös, elkaptam egyet!

A rohamosztagos Miraxra pillantott.

- Ő magával van?

Corran rémülten gondolt arra, hogy talán mégsem sikerült félrevezetnie a rohamosztagost. Jobbra fordult, mintha Miraxra akarna pillantani, valójában csak a csípőjét akarta a szék támlájához támasztani, amin a csomagja nyugodott. Mintha elveszítette volna az egyensúlyát, hátradőlt, s közben kitépte a ruháját a katona kezéből. A feje lebukott, a lábát a magasba lendítette, és egy hátra bukfenccel a szék túloldalára került. Eközben gyorsan leakasztotta az övéről a hidrospannert. Térdre érkezett, és felkapta a fejét, hogy a rohamosztagos szemébe nézhessen.

De a katona fegyverének csövével nézett szembe.

- A hidrospannerrel többre menne, ha a nehezebbik végét tartaná felém. De ez most már nem számít. - A katona két kézzel, biztosan szegezte rá a fegyvert. - Jöjjön utánam, különben adok egy kis munkát a takarítószemélyzetnek!

- Szith ivadék! - káromkodott Corran, és hidrospannere fejével a padlóra koppantott. Amint a szerszám visszapattant, kiszabadult a nyeléből a szablya. Szemmel nem is lehetett látni, hogy Corran mikor kapta el. Csak felzizzent az ezüst fénypenge, és lemetszette a kábító csövét a fegyverről. A cső jobbra repült, a katona bal keze a másik irányba. Corran talpra ugrott, és a pengét szemmagasságban elrántotta a katona előtt. Sercegés hallatszott, majd a levegőt betöltötte az égett műanyag és hús bűze.

A rohamosztagos úgy omlott össze, mint egy üres szkafander. A váróteremben valaki felsikoltott, és Corran látta, hogy a Vámhivatal előtt dekkoló két katona máris feléjük iramodik. Két másik az épületen kívülről rohant a helyszínre a Sixtushoz és Elscolhoz legközelebbi ajtón át. Elscol előkapta kézi kábítóját, és lelőtte az egyiket. Amaz szétlőtt lábbal zuhant a padlóra, de a következő pillanatban az egész várótermet elárasztották a kábító lövedékek: a rohamosztagosok szinte a semmiből kerültek elő, és minden pontról lőttek.

Corran a széksor mögé vetette magát, és az egész sort felborította. Mirax utánaugrott, és mögéje bújt. Meglóbálta a kábítókarabély roncsát.

- Méltányolom, hogy a védelmemre keltél, de ezt muszáj volt tönkretenni?

- Mivel a golyókat nem tudtam volna elhárítani, ezért a fegyvert hárítottam el. - Corran lekapta a fejét, mert egy sorozat éppen a széksor felett zúgott el, amely mögött lapultak. Felettük, a balkonról a rohamosztagosok Elscolra és Sixtusra lőttek. A helyzetet felmérve Corran úgy látta, mások is visszalőnek a katonákra. Noha Corran csak egy rohamosztagost látott, tudta, hogy ők vannak létszám és tűzfölényben.

Ha nem csinálok valamit, mindegyikünk halálát okozom. Odahajolt Miraxhoz, szájon csókolta és rámosolygott.

- Van egy ötletem. Maradj itt!

- Nehogy bajba keveredj.

- Mint a régi szép időkben. Semmi baj nem lesz. Remélem.

Corran a földre lapulva, kezében a fényszablyával a mosdó felé rohant. Éppen beugrott az ajtón, amikor az szilánkokra fröccsent mögötte. Meghallotta maga mögött a katona nevetését, és csak akkor döbbent rá, mennyire nem fennkölt dolog egy váróterem mosdójában meghalni. Ezért is nem így terveztem.

Belökte az egyik fülke ajtaját, felugrott a csészére, és felmászott a duraplasztik válaszfalra. A szablyát felnyújtva három gyors vágást ejtett a mennyezetbe. Annak kimetszett darabja a földre hullott. Corran feljebb mászott a válaszfalon, majd felhúzta magát a második emeleti mosdóba.

Amikor kimászott az üres mosdó fülkéjébe, hideg borzongás futott végig rajta. Érezte már ezt, mégpedig meglehetősen régen, és nagyon messzire innen, a Talaseán, amikor hasonlóképpen rohamosztagosokkal került közelharcba. Ha innen kilépek, az első rohamosztagos, aki megpillant, értesíti a társait. Öt vagy hat másodpercem van, hogy minddel végezzek. Máskülönben halott vagyok. A fényszablyát bal kézbe fogta, izzadt jobb tenyerét a nadrágjába törölte, majd visszavette a szablyát. Én már halott vagyok, már csak a barátaimat kell megmentenem.

Kilökte a mosdó ajtaját, és kilépett a körfolyosóra. A szablyát csípőmagasságban tartva máris leterítette az első rohamosztagost. Az előrebukott, de megragadta a korlátot, hogy feltápászkodjon. Corran azonban már továbblépett, és eközben visszafelé rántva a szablyát, amúgy visszakézből megvágta a második harcost.

Ez a vágás azonban elhibázott volt, még ha le is vitte a katona fejét. Corran a vágás pillanatában már tisztában volt vele, hogy túl nagy lendületet vett, s emiatt egy szemvillanással később tudja csak visszahozni a szablyát támadó helyzetbe. És közben félre is kell ugrania a négy katona elől, akik az útjába kerültek. Megpróbálkozott egy kétkezes, függőleges vágással, de a katona gyorsabb volt nála.

A rohamosztagos rávetette magát, és a vállával landolt a bordái között. Hátratántorodott, nekizuhant a ferrobeton falnak. Corran roppanást érzett a mellében, azután nem kapott levegőt. A szablya kiesett a kezéből, a katona pedig még egyszer a falhoz csapta, de ezúttal oda is szegezte. Corran a sisak fekete szemlencséjébe nézett, és jól hallotta odabentről a nevetést.

A nevetés csak akkor hallgatott el, amikor a sisakban megszólalt a kom.

- Állj félre, Hét Hármas, mert útban vagy.

A szorítás enyhült Corran mellében, és tudta, hogy csak egyféleképpen maradhat életben. Amint a katona hátrálni kezdett, Corran elhágta magát a faltól, és a korlátnak lökte, mindeközben megragadta a fejét. A korlát recsegve meghajlott. Egyensúlyukat veszítve mindketten átzuhantak rajta. Esés közben Corran igyekezett úgy fordulni, hogy a rohamosztagos felett landoljon, de mert rövid volt az út, és mert nem volt támasztéka, ez csak félig sikerült neki.

Nagyot nyekkent, de pontosan az első áldozata testére esett, a lába a ferrobeton padlón koppant, és borzalmas fájdalommal töltötte el a testét. A katona fejjel érkezett a földre, azonnal elveszítette az eszméletét, a teste Corranra zuhant, akit így szendvicsként lapított össze a két páncélos test. A tüdeje égett a légszomjtól, és feltekintve megint egy fegyver csövével találta szembe magát.

Mivel másra nem volt képes, mint köhögni, lehunyta a szemét, és felkészült a halálra. Hallotta a fegyver rövid vijjogását, majd hatalmas súly telepedett a mellére. Nem fájt a lövés, de tudta, hogy eltalálták. Halott vagyok. Halottnak kell lennem. Amennyire tudta, ez lehetett az igazság, mégis nyomban úgy érezte, lázadnia kell ez ellen. Nyisd ki a szemed! Ha ki tudod nyitni, akkor nem haltál meg.

Corran kinyitotta a szemét, és ha képes volna rá, felnevet. Felette ott állt Bror Jace, a Zsiványkommandó egykori tagja, akit a birodalmiak még a Coruscant eleste előtt megöltek. Szerette volna, ha másképpen van, de eszmélete foszladozni kezdvén csak egy magyarázatot lelt a jelenségre. Haldoklom, mert csak egy halott látja a másik halottat. Tudta, hogy ennek nem sok értelme van, de az eszébe sem jutott, hogy a halálnak sincs sokkal több értelme.